1944 június 6-án kezdődött meg a történelem legnagyobb tengeri inváziója, a normandiai partraszállás. A szövetségesek ezzel a hadművelettel egy új nyugati frontot nyitottak a megszállás alatt lévő Franciaországban. Ezáltal lehetővé vállt az ország felszabadítása, végső soron pedig a világháború lezárása és a szövetséges erők győzelme.
Az invázió első napja
Június 6-a D-day néven vonult be a történelembe. Ez egy katonai kifejezés, ami egy katonai hadművelet kezdőnapját jelöli. Miután a normandiai eseményekhez hozzákapcsolódott ez a megnevezés, más és más neveket használtak, mint az A-nap vagy X-nap.
A szövetségesek oldaláról Eisenhower (USA) és Montgomery (Egyesül Királyság) vezették az inváziót, német fronton pedig Gerd von Rundstedt irányította a haderőt.
A partraszállás napjaiban az időjárás távolról sem volt ideális. A tengeren orkán erejű viharok voltak, amik nem csak a hajóknak nem kedveztek, de a légi támogatást is lehetetlenné tették. Az ár-apály miatt havonta néhány nap volt, ami alkalmas volt az akcióra, így a szövetségeseket szorította az idő. Emiatt végül a tervezett dátumnál egy nappal később indult meg a hadművelet.
Egyszerre több partszakaszon történt a partraszállás, a számos csapatszállító és hadi hajó mellett pedig repülők lepték el az eget. A teljes invázió az Operation Overlord nevet kapta, a partraszállásra Operation Neptune néven hivatkoztak, míg a brit légierő az Operation Tonga és Sunflower keretében végezte akcióit.
A normandiai partraszállás jelentősége
Nagyságrendjét tekintve a legnagyobb valaha volt ilyen jellegű hadműveletről van szó. Több mint 500 csapatszállító- és hadihajó, 289 kísérőhajó és számos repülőgép vett részt a csatában. Összesen 160 000 katona szállt partra. Ennek megvolt az ára, ugyanis a szövetségesek veszteségei 10 000-nél is többre tehetőek, míg a németeknél 1000 katona veszített életét. A D-day és azt azt követő nap során mintegy 3000 civil veszítette életét.
Az USA és az Egyesült Királyság haderejének sikereihez több tényező is hozzájárult. A német védelmi vonal, az Atlanti fal csak részben volt még kész. Rommel néhány nappal korábbi jelentése szerint 18 % készült még csak el belőle. A partraszállást alapos felkészülés előzte meg, aminek része volt az úgynevezett Operation Bodyguard, aminek során több lépésben tévesztették meg a nácikat, akik így a Somme-tól északra fekvő partszakaszokon számítottak a támadásra. Mivel a brit és amerikai légierő kézben tartotta a légtereket a támadás előtt, ezért a német gépeknek nem volt esélye pontosan felderíteni az inváziós haderő helyzetét. Korábban a francia ellenállás és a brit bombázók is kivették a részüket a német ellátmányvonalak meggyengítésében, így a partszakasz nem mindenhol volt megfelelően felszerelve.
Sokan úgy emlegetik a D-day-t, mint a második világháború legfontosabb eseményét. A szövetségesek egy olyan partszakaszt szereztek meg, amivel behatolhattak a nácik által megszállt területekre és utat nyitottak a további offenzíváknak és Franciaország felszabadításának.