Gondolatok alapanyagokról és minőségről

Minden vásárlásnál fontos szempont az adott termék minősége. A taktikai felszerelések vásárlása során meghozott döntés múlhat a testi épségünk vagy akár az életünk. Nem elhanyagolhatóan a pénztárcánk is örülni fog ha jó döntést hozunk. Emiatt nagyon fontos, hogy ismerjük és felismerjük a gyengébb minőségű anyagokat vagy termékeket és kiválaszthassuk a megfelelő anyagminőséggel rendelkező felszereléseket. Ezt a témakört járjuk kicsit körül ebben az írásunkban.

„Nem vagyok olyan gazdag, hogy megengedhessem magamnak a rossz minőséget.”

Először fontos tisztáznunk, hogy mit nevezhetünk jó minőségű terméknek, hogyan definiálhatjuk magát a minőséget?

Egy adott termék minőségét több szempont alapján is értékelhetjük. Megnézhetjük, hogy mennyire tartós vagy mutatós, esetleg, hogy milyen hozzáadott értéket képvisel az adott tárgy. Van-e garancia, szervizháttér, de talán a legjobb mutató mégis az, hogy mennyire tölti be jól a funkcióját.

Természetesen ez is több aspektusból tevődik össze. Fontos valamilyen előírásoknak történő megfelelés, amivel egy bizonyos tartóssági szintet biztosíthatunk. A különbség az adott árú megfelelési szabványaiban van. Nem elég azonban, ha a tartósság elfogadható szinten van. Az adott terméknek alkalmasnak kell lennie a használatra és meg kell felelnie a vevő nyilvánvaló és az esetlegesen várható igényeinek is. Vegyünk például egy hátizsákot. Készülhet akármilyen kitűnő minőségű anyagból, ha nehezen tudjuk ki és bepakolni, akkor nem tölti be megfelelően a funkcióját, nem nevezhetjük jó minőségű terméknek. Az sem feltétlenül elegendő ha az adott hátizsák elsőre jól használhatónak és jó minőségűnek tűnik, ilyenkor is előfordulhat, hogy egy adott szituációban megadja majd magát. Ilyenkor sem mondhatjuk rá, hogy jó minőségű termék, hiszen a várható igényeket nem elégítette ki. A legtöbb esetben a gyártó feladata, hogy ésszerű kereteken belül felkészítse a terméket a legtöbb lehetséges feladatra.

Egy jó minőségű termék tartós, kitűnően betölti a funkcióját az összes várható szituációban és a vásárlót hosszabb ideig tartó használat után is kiszolgálja minden funkciójával.

A vásárlás során az egyik legjobb értékjelző lehetne az ár-érték arány. Egy ideális fogyasztói társadalomban mindannyian ez alapján döntenénk. A probléma ezzel az, hogy nem mindig tudjuk megfelelően megítélni egy termék ár-érték arányát. Ennek az oka, hogy számos  -vásárláskor sokszor ismeretlen- faktort kell figyelembe vennünk. A több ismeretlenes egyenlet végére pedig bizony előfordulhat, hogy nem jó eredményt kapunk.

Szerencsére manapság rengeteg értékelést olvashatunk adott termékekről vagy különböző tesztekkel foglalkozó magazinokból, YouTube csatornákról is tájékozódhatunk. A másik dolog, ami nagyban megkönnyítheti a döntéseinket az a márkahűség. Ha tudod egy gyártóról, hogy a termékei mindig kiváló minőségű alapanyagból készülnek és jó áron hozzájuthatsz, akkor nem is kérdéses, hogy kitől vásárolsz legközelebb.

Az olcsóbb termékek legnagyobb gyengéje sokszor nem a rövidtávú használhatóságuk, hanem inkább a tartósságuk. Sok gyengébb minőségű felszerelés is állhatja a sarat néhány hónapig, azonban csak az igazi minőségi termékek kerülnek forgalomba akár élethosszgaranciával. Ez egyrészt azért fontos, mert sokszor összességében az olcsó termékek drágábbak lesznek, mint egy esetleges drágább, de minőségi árú. Vegyük például az előbbi hátizsákot. Először veszünk egy olcsóbb zsákot, ami azonban pár hónap múlva szétfoszlik és kénytelenek leszünk helyette újat vásárolni. Második alkalommal már elővigyázatosságból inkább a drágább zsákot vesszük, ami utána több évig jó szolgálatot is tesz. Így összességében jóval többet fizettünk, mint ha eredetileg a jobb minőségű zsák mellett döntöttünk volna. Másrészt viszont harctéri környezetben nem megengedhető luxus, hogy adott felszerelés váratlanul felmondja a szolgálatot, ezért itt különösen fontos a tartósság.

Fontos szempont lehet az értéktartás is. Ez azt mutatja meg, hogy a termék az amortizációja során mekkora értéket visz tovább, mi az az ár, amin később el tudjuk azt adni.

A továbbiakban nézzük meg, hogy milyen alapanyagokból készülhetnek a taktikai felszereléseink, mit érdemes ezekről tudni és hogyan befolyásolhatják a minőséget. Valamilyen szinten előnyből indulunk, hiszen a mil-spec (military specification) és a mil-std (military standard) szabványok szigorú követelményrendszereket állítanak fel.

Ahhoz, hogy egy termék megfeleljen ezeknek, több lépcsős terheléses teszteken kell átesnie és tág megfelelési tartományoknak eleget tennie. Bár a gyártási technológia nincs előírva, azonban az elvárások igen, így a termék minősége, tartóssága pontosan ellenőrizhető a segítségükkel. A vizsgált szempontok között megtalálhatóak a szakítószilárdság, kopásállóság, mosás tűrés, vegyszerekkel szembeni ellenállás, fail-safe működés, infra elnyelési képesség, más szabvány- és életvédelmi előírások.

Néha azért gondoljunk bele: mégse olyan jó befektetés az olcsó termék, ha elszakad az utángyártott fegyverszíjunk, és  százezres kár keletkezik a fegyverünkbe, vagy sajnálunk pár ezer forintot megvédeni egy milliós optikát. Kiszakítja a kerámiabetét az airsoftra tervezett mellény zsebét vagy egyszerűen leszakad a sérült mentő fül a mellényről egy éles helyzetben.

A különböző szövetek megszámlálhatatlan felszerelés fontos alapanyagát adják, így talán az egyik legfontosabb részét képezik a termékeknek. Rengeteg különböző anyaggal találkozhatunk. A leggyakoribbak a cordura, nylon és a rip-stop nylon, de számos ruházati szövet is előfordulhat az alapanyagok között (például: polár, pamut, gore-tex, softshell, hypalon stb.).

Rögtön az elején szeretnénk tisztázni, hogy a cordura egy márkanév, ami olyan anyagok kollekcióját foglalja magában, amik erős igénybevételre vannak kifejlesztve, mint például hátizsákok, katonai felszerelések vagy motoros ruhák. A gyártási licenc eredeti tulajdonosa 1929 óta a DuPont volt, akiktől az Invista vásárolta meg a jogokat.

Ezek a strapabíró és tartós szövetek végtelenített, szintetikus elemi szálakból készülnek, úgynevezett 6.6 nylonból. Az ebből készült 2X2-es lapos szövésű cordura szövet ellenállóképessége kiváló.

A nylon szálból szőtt anyagok általános gyűjtőneve a nylon szövet többször használatos az oxford nylon ami szövés jellegére utal. Ezek kevésbé strapabíró szövetek, mint a codura viszont a műanyag borításnak köszönhetően általában vízállóak. A köznyelvben táskavászon néven vált ismerté, de sokszor használják rá a cordura kifejezést is, hibásan. Természetesen a cordura is nylon szövet, azonban nem minden nylon szövet cordura.

Gyorstesztünkön összehasonlítottunk egy hagyományos nylon és egy cordura szövetek anyagminőségét. Természetesen itt nem laboratóriumi körülményekről van szó, azonban a különbség jól látható a két anyag között. A kopást, a bolyhosodást és a deformációt is vizsgáltuk.

Kopástesztünkön 60 másodpercig dörzsöltük az anyagokat kézi erővel, egy tépőzár segítségével.

Az égéstesztet az anyagok szélein végeztük el, 30 másodperc lánghatás eredménye látható.

A hajtástesztünkön is észrevehető az anyagok közötti különbség.

Az alábbiakban látható négy különböző anyag viselkedése egy módosított Wyzenbeek teszten. A cordura, nylon, vászon és poliészter tartósságát dörzspapír segítségével állapították meg.

A hevederek is számos taktikai felszerelésnél használják fel, így ezeknél is nagyon fontos, hogy megfelelő minőségűek legyenek. Itt is különböző szempontokat érdemes megvizsgálni, mint például a szélesség, vastagság, szövetmintázat, teherbírás, szín és az alapanyag. Nézzük meg, hogy milyen anyagokból készülhetnek.

A nylon/poliészter hevederek előnye, hogy nagy teherbírásúak, jó a kopásállóságuk, UV állóak és alacsony a nyúlásuk.

A polipropilén hevederek az anyagszerkezetük miatt könnyen bolyhosodnak, kevésbé kopásállóak és könnyen fakulnak, kisebb teherbírású a PES-hez képest, de olcsó anyagok.

A hagyományos vászon hevedereket a modern hadviselés szinte egyáltalán nem használja, változó teherbírása és nehéz súlya miatt. Könnyen beszívja a nedvességet, nehezen szárad, tárolására jobban oda kell figyelni.  anyag, ami könnyedén beszívja a nedvességet. Megjegyzendő amúgy, hogy a mai napig kiszolgálják funkcióikat a II. világháborús pamut övek és zsebek, tehát nem szabad leírni ezeket az anyagokat!

Az elasztikus hevedereknél a szálak közé gumiszálakat szőnek ezzel rugalmassá téve azt, ennek a hátránya, hogy alacsonyabb a terhelhetősége, de legtöbbször nem is teherviselő, hanem rögzítési funkciót látnak el.

A cérnák tartják egyben a felszerelésünk anyagait, így a jó minőségű végtermékhez elengedhetetlen a jó minőségű cérna is. Hiába használunk egy házhoz kitűnő téglákat, ha a malter nem megfelelő. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a könnyűiparban az összekötő elemnek (cérnának) szükséges lennie a dedikált gyenge pontnak, mivel egy cérnaszakadást könnyebb javítani, mint egy szakadt anyag- vagy hevedert.

A hagyományos pamut cérnák mostmár alkalmatlanok taktikai/katonai felhasználásra, lényegében alapanyag szinten nem kompatibilisek a modern műanyagokkal. Sokkal nagyobb szakítószilárdság érhető el lényegesen kisebb átmérővel egy PES cérnánál, ami azt is jelenti, hogy kisebb tűvel varrható az anyag, azaz kevesebb a roncsolás.

Jó alternatívát jelenthetnek az általánosan használt műanyag cérnák. Ezeknél a szintetikus szál fajtája határozza meg az anyag tulajdonságait. Legtöbbször PES, PP és nylon.

A 6.6 bounded nylon egy speciális anyagból készült végtelenített szál. Ez a típusú cérna bevonatolt, ami nem csak stabilizálja a szerkezetét, de könnyen áthúzhatóvá teszi akár vastag, feszes anyagokon is. A 6.6 nylon cérna végei visszaégethetőek, ezzel könnyedén megakadályozható a foszlásuk.

Speciális igényeket elégíthetnek ki a kevlar, aramid, nomex és egyéb kevert szálak. Ezeknek az előállítása sokszor különösen drága, ezért csak extrém alkalmazási területeken használatosak. Például tűzoltó- és pilótaruhák, lőálló betétek.

A taktikai felszereléseken számtalan műanyag alkatrész található, legyen szó csatokról, heveder állítókról, kötélvégekről, kampókról vagy akasztókról.

A műanyag alkatrészek egyszerűen gyárthatóak, olcsóak, viszont kisebb teherbírásúak. Három alapvető típust különböztetünk meg: nylon, acetal, újrahasznosított. Az alkatrész alapvető tulajdonságait az alapanyag keveréke adja meg. Ezért fordulhat elő, hogy azonos konstrukció vagy design más-más anyagból, eltérő tulajdonságokat mutat.

Az acetal egy szén alapú műanyag vegyület. Rendkívül jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, azonban az előállítása drága és technológiaigényes. Alkalmas a mil-spec szabványok teljesítésére, így jól helyettesítheti a fém csatokat vagy alkatrészeket.

A nylon alkatrészekkel minden nap találkozhatunk – kabátok, táskák, cipők, tokok, egyéb ruházati termékek. Leggyakrabban használt műanyag. Alapvető tulajdonságait a keverék adja meg. Egy nylonból készült csat is lehet mil-spec, de egyes gyártók a költségcsökkentés miatt más anyagokat is adnak a keverékhez, így óriási minőségbeli (és árbeli) különbségek adódnak az egyes márkák között.

A műanyag mellett a fém alkatrészek is nagy szerepet kapnak a katonai felszerelések gyártásakor. Természetesen ezek is különböző tulajdonságú és típusú anyagokból készülhetnek.

Az alumínium egy kiemelkedően könnyű fém, aminek mégis nagy a teherbírása, emellett pedig jól felületkezelhető. Készülhetnek belőle karabinerek, övcsatok vagy akár heveder feszítők is.

A hagyományos acél nagy terhelhetőségű, minimális kopású anyag. Ritkán használják azonban, mivel a többi anyaghoz képest túl nagy a súlya. Fogas és körmös kapcsoknál, racsniknál vagy önfeszítőknél fordulhatnak elő acél alkatrészek.

A réz nagy előnye, hogy nem rozsdásodik és akár vékony formában is jó a teherbírása. Az alumíniumhoz képest kevésbé kopik. Készülhetnek belőle ringlik, patentek vagy szegecsek.

A felhasznált anyagok sok felszerelésnél és alkatrésznél keveredhetnek is, például a cipzáraknál a fröccsöntött műanyag fogazathoz fém kocsi társul.

 

Cikkünket folytatjuk!