Szimulációs harci játékok – a fakardtól a virtuális valóságig

A harci játékok szinte egyidősek az emberiséggel. Már az állatvilágban is megfigyelhetjük, ahogy a kölykök egymással birkóznak, verekednek. Természetes, hogy később az eszközhasználó ember kölykei is elkezdtek botokkal játszani. A szimulációs harc azonban jóval többről is szólhat, mint egyszerű játékról.

A harcba vonuló férfiak és nők számára a felkészültség a mai napig sokszor egyet jelent a túléléssel. Emiatt elengedhetetlen a békeidőben történő folyamatos gyakorlás, erre pedig remek lehetőséget nyújtanak a különböző, sérülést nem okozó fegyverek.

Manapság a gyakorlatozáson túl a szimulációs harc játékként való megjelenése felértékelődött a felnőttek körében is. A paintball,  a laser tag és az airsoft mind megállják a helyüket rekreációs sportként is, de bizonyos esetekben a történelmi hagyományőrzést is ide sorolhatjuk.

Az egyik legalapvetőbb imitációs játék a botokkal vagy fából készült fegyverekkel történő harc. Az első régészeti lelet, ami alátámasztja a fából készült vívóalkalmatosságok létezését, a bronz korból származik. Skóciában és Írország területén is találtak ilyen gyakorlófegyvereket és az ír eposz, a Táin Bó Cúailnge is említést tesz róluk. Az egyiptomiaknál pedig egyszerű fa botokkal gyakorlatoztak a katonák.

Később a rómaik idején terjedt el az úgynevezett rudis, ami gyakorlatilag egy fából készült gladius volt. Ezt gyakorlatozásra is használták, azonban a gladiátorok számára egy másik jelentéstartalommal is bírt. A szabadságát kiérdemelt harcosnak rudist ajándékoztak annak jelképeként.

A 16. századi német vívóiskolákban az úgynevezett Dussack, egy kardszerű eszköz fa verzióit is használták. A Dussack-al történő vívás amellett, hogy hosszú ideig az egykezes kardtípusok használatának oktatására szolgált, több társadalmi réteg körében népszerű sporttá is kinőtte magát. Érdekesség, hogy a közép- és kora újkori Európában a Dussack volt az egyetlen igazán elterjedt és használt fa gyakorlókard, ezek helyett többnyire tompa, fém fegyvereket használtak az oktatáshoz és gyakorláshoz egyaránt.

A nyugati hagyományőrző körökben mai napig használnak fából készült replikákat. Ezek célja a biztonságos gyakorlás. A keleti harcművészeteket is érdemes megemlíteni, ahol a bambuszból vagy fából készült, bokken nevű gyakorlókardokat használják.

A puskapor és a fejlett lőfegyverek alapjaiban változtatták meg a hadviselést. Ahogy a kardok és más kézifegyverek fokozatosan háttérbe szorultak,  felmerült az igény, hogy a lőfegyvereket is imitálni lehessen valahogy.

A 20. század elején megjelentek a viaszból készült töltények, amik kompatibilisek voltak az éles fegyverekkel, azonban nem okoztak komolyabb sérülést. Az imitált párbajok során mindkét fél erős vászonból készült védőöltözéket és vastag üveggel ellátott fém sisakot viselt. A kézfejet a pisztolyokon található fém kosár védte az esetleges találatoktól.

Először Franciaországban kezdték el használni a viasz töltényeket és rövid ideig egészen nagy népszerűségnek örvendhettek. Még az 1908-as londoni nyári olimpián is feltűnt, mint érmet nem érő sportág.

Viaszból készült töltényeket egyébként a mai napig használnak gyakorlatozásra. Áruk kifejezetten alacsony és bizonyos festett változatok könnyen mosható, de egyértelmű nyomot hagynak a ruházaton.

Az első komolyabb szimulációs lőfegyverek Japánból származnak. A második világháború óta nagyon szigorú szabályozások vonatkoztak a lőfegyverekre a szigetországban: a törvényileg megengedett maximális csőtorkolati energia 4,5J. Összehasonlításként, a paintball fegyverek nagyjából 7,5 J erősségűek. Emiatt a pisztolyok és puskák szerelmeseinek csak a légfegyverek maradtak. Az 1970-es évek elején jelentek meg az airsoft fegyverek, amiket eredetileg lőtéri használatra szántak, azonban emberi célpontnak sem okoztak komoly sérüléseket. Az amerikai BB-gun-ok (légpuskák) mintájára készültek, azonban a lövedékek könnyebb anyagból voltak. Az airsoft elnevezés onnan származik, hogy a „normál” légfegyverekhez képest ezen eszközök energiája jóval alacsonyabb.

Ezek a fegyverek sokszor közel élethű replikái az éles lőfegyvereknek. Olyannyira, hogy némelyikük kompatibilis az eredeti hadi- vagy sport kiegészítőkkel is.  Lövedékeik apró műanyag golyók, amiket sűrített levegő, vagy alacsony nyomású hajtógáz segítségével lőnek ki.

A játék maga nagyon hasonlít a paintballra, azonban van néhány jelentős különbség. A találatok nem hagynak egyértelmű nyomot, így a játék erősen becsület alapú. Mivel a fegyverek élethű replikái az eredetieknek, sokkal erősebb a történelmi hűség és a militarista hangulat. Sok esetben a játékosok terepmintás vagy akár történelmileg hű ruházatot és felszereléseket viselnek, néhol a hagyományőrzéssel is összekapcsolódik az airsoft.

Civilek körében is elterjed játék, sport és szórakozás ez, azonban sokkal elszántabb játékosokat vonz, mint a paintball. Ezen túl világszerte alkalmazzák gyakorlatokon nem csak a rendfenntartó erők, de a katonaság körében is.

A lőfegyverek megjelenéséhez képest a szimulációs harci játékok csak jelentős lemaradással fejlődtek. A legtöbb megoldás az 1970-es, ’80-as évekre tehető.

Az egyik legismertebb és legszélesebb körben elterjedt ilyen imitációs harci játék a paintball. Az első festékkilövő pisztolyoknak teljesen más funkciójuk volt. Eredetileg az Amerikai Egyesült Államok erdészei rendeltek meg egy olyan eszközt, amivel nagyobb távolságról is meg tudják jelölni a kivágásra szánt fákat. Erre azért volt szükség, mert sokszor körülményes volt egy-egy árok vagy folyó túlpartjára átjutni.

Az első modell a Nelson Paint Company nevéhez köthető, a Crosman 707 nem hozott azonban túl nagy sikert, viszont alapjául szolgált az 1972-ben megjelent Daisy Splotchmarker vagy ismertebb nevén a Nel-Spot 007 számára. A festékkapszulák kilövésére alkalmas fegyvernek nem csak erdészek, de tehénpásztorok is jó hasznát vették.

Aztán néhány barát úgy döntött, remek szórakozás lenne a pisztolyokkal egymásra lövöldözni. Alapos szervezés után az első igazi paintball játékra 1981-ben került sor. Azóta a játék népszerű kompetitív sporttá és rekreációs tevékenységgé nőtte ki magát, komoly szabályok alakultak ki, egyesületek jöttek létre, szaküzletek nyíltak és számos paintball pályát alakítottak ki világszerte.

A paintballban használt fegyverek főként sűrített levegővel vagy szén-dioxiddal működnek, a töltények pedig festékkel töltött zselatin kapszulák, amik becsapódáskor szétszakadnak. A találatok nem okoznak komoly sérülést, azonban a játék során erősen ajánlott valamilyen védőfelszerelés viselése, a szem és arcvédelem pedig kötelező! Ezek a fegyverek és töltények egyébként előfordulhatnak a rendvédelmi szervek eszköztárában is, akik tüntetések vagy zavargások esetén használhatják őket.

Ez a szimulációs harci játék főként a civil nagyközönség számára érdekes, azonban bizonyos esetekben katonai kiképzésre és gyakorlásra is használják. Hátránya, hogy sok szempontból nem realisztikus, cserébe olcsó és egyszerű megoldás.

A fenti leírásból láthatjuk, hogy a széles körben ismert paintball nem feltétlen alkalmas realisztikus gyakorlásra. Erre a célra fejlesztették ki az úgynevezett Simunition-t, amiben az éles lövedék helyét egy festékkel töltött műanyag kapszula foglalja el.

A fentebb említett viasz töltényekkel szemben erről koránt sem mondható el, hogy olcsó lenne. Egy-egy ilyen töltény ára akár a háromszorosa is lehet, mint valódi társáé.

Hatalmas pozitívuma viszont, hogy realisztikus megoldást jelent a katonai alakulatok számára, a töltényeket ugyanis valódi fegyverekből lőhetjük ki, puskapor és nem sűrített levegő segítségével. Ezáltal nem csak a tárkapacitás lesz valós, de a fegyverek súlya és kialakítása és kezelése is. Másik előnye, hogy jóval pontosabban lehet vele lőni, mint egy paintball puskával.

Ezek a töltények sem okoznak komoly sérülést, azonban jóval nagyobbat szólnak, mint egy paintball golyó. Ez segít fejben is közelebb kerülni a valós harci helyzetekhez, hiszen mindenki szeretné elkerülni, hogy egy ilyen tölténnyel eltalálják.

A laser tagről is biztosan hallottál már. Ez a szimulációs harci játék az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején terjedt el. Az igazi mérföldkő a Star Trek Electronic Phaser Gun megjelenése volt.

A laser tag fegyverek infravörös tartományban lévő lézersugarakat bocsájtanak ki, amiket a játékosok ruháin található érzékelők fognak fel, emberi szemmel azonban nem láthatók és teljesen biztonságosak. A civil szféra számára vonzó lehet, hiszen sokkal könnyedebb szórakozást nyújtó játék, mint a paintball vagy az airsoft. Teljesen fájdalommentes, bizonyos pályákon pedig még a futást sem engedélyezik!

Nagy előnye, hogy az egész rendszer elektronikus és a legapróbb részletekig kezelhető szoftveresen. A fegyverek tűzgyorsasága, a különböző speciális hatások, a sebzésük és minden más módosítható akár játék közben is.

Katonai változata a MILES (Multiple Integrated Laser Engagement System), ami különösen nagy potenciállal rendelkezik, ha szimulációról van szó. A lézeres fegyverek hordozzák a felhasználók információt, adatokat a tárban található lőszerekről, sőt egy-egy találat eredménye is szoftveres úton kalkulálható. Ez alapján például a felcserek különböző fegyverek ejtette sebeket különböző módokon láthatnak el; a lehetőségeknek szinte csak a képzelet szab határt.

Sok különböző véleményt hallani a VR jövőjéről, az azonban biztos, hogy jelentős potenciállal rendelkezik. Ahogy fejlődik a technológia, a katonaság is felhasználja azt, folyamatosan keresik az újabb lehetőségeket. Kiképzések és gyakorlatok szimulálására pedig kifejezetten alkalmas.

Nem csak harci szituációk gyakorlására alkalmas azonban a VR. Repülés szimuláció, bombák hatástalanítása, orvosi kiképzés, különböző járművek megismerése; csupán néhány példa a végtelen lehetőségek tárházából.

A módszer nagy előnye, hogy költséghatékony, biztonságos, pontosan nyomon követhető és mérhető. Illetve az élethű, realisztikus megjelenésnek köszönhetően a katonák sokkal inkább beleélhetik magukat a gyakorlatokba, könnyebben átlátják és megértik az oktatásokat, mintha nekik kéne azt elképzelniük. További pozitívuma még, hogy olyan környezeteket is szimulálhatóak vele, amihez egyébként speciális pályákat kellene kiépíteni.